“Egy új nap egy új világ…” és a világ olyan, amilyennek mi látjuk. Milliónyi világ találkozik össze egy nap alatt, az emberi kapcsolatok révén. Az én kis világom egy mozaik világ, egy még számomra is olykor ismeretlen, kesze-kusza, kiismerhetetlen és mindig újabbat hozó. De én szeretem az életemet, szeretek reggel felébredni, bevallom még a hétfő reggelekkel sincs különösebb bajom. A monotonitás olykor megrémiszt, egyszerűen kénytelen vagy hajtani a megszokott kis mókuskerekedet, ami a munkád, a kötelező teendőid, házimunka, főzés, blablabla… De a mókuskerék is lehet izgalmas, lehet színes, szólhat benne egy jó kis zene, vagy akár futhat melletted olyan valaki, akivel klasszabb. Minden nap egy fehér lap, mondjuk azt, hogy mindig, amikor kikelsz az ágyból, a kezedbe nyomnak egy képzeletbeli nagy-nagy üres lapot. Nem adnak mellé semmit,nincs tűhegyfilced, sem színes ceruzád, csak is Te vagy és a fehér papírod. Ezt a papírt meg kellene töltened ahhoz, hogy este, mielőtt átadod, öröm legyen ránézni és ne a hányinger kerülgessen a látványtól. Minden nap egy új világ, ebből indultunk ki, ha élni akarsz és érezni akarod, hogy élsz, akkor tenned kell érte! Nem csak úszni az árral, nem csak elviselni a történteket, nem csak túlélni kell, hanem ÉLNI és micsoda különbség ez! ! !
Bevállalom, én is sokszor teljesen üres lapot adtam be a napom végén, vagy rosszabb esetben néhány fekete paca virított róla rám, mert nem írtam tele, nem színeztem ki, csak egyszerűen, némán, lehajtott fejjel hagytam, hogy rápacázzanak. Aztán este megnéztem, kibőgtem magam miatta és eltettem a gondolataimat másnapra. Nem foglalkoztam vele, besepertem az új, barna-lila szőnyegem alá. Vagyis megtettem volna, ha lenne ilyenre lehetőség. De nincs!
A lapodat megtöltheted élményekkel, gondolatokkal, tettekkel, nemtevéssel is vagy bármivel, ami akkor, aznap neked fontos és szükséged van rá ahhoz, hogy boldogabb lehess. A papírt muszáj leadnod, a lelked követeli, gondolj csak bele, amikor elcsendesedik körülötted minden, lemegy a nap és villanyt kapcsolsz odahaza, amikor lefekszenek a gyerekek és egy pillanatra rád tör a magány, akkor azt a bizonyos PAPÍRT nézed! Ha akarod, ha nem. Lehet, hogy csak akkor adod le, akkor vetsz rá egy kósza pillantást, amikor már fekszel, amikor már félálomban vagy, de mindenképpen megnézed, hiszen igenis számba veszed a nap történéseit, ráülnek a mellkasodra az aznapi rossz dolgok, vagy éppen szárnyakat növesztenek a hátadra a pozitívumok. A lapoddal, azaz önmagaddal, azzal aki valójában vagy vagy azzal, aki szeretnél lenni, foglalkoznod kell. Minden este tükörbe kell nézz és ez bizony az önismeret alapja.
Pár napja betöltöttem a 30. életévemet, ami számomra érezhetően egy új világ kezdete, szeretném megismerni önmagam, a környezetem, a világom és azt, hogy mit miért teszek. Nem akarok többé olyat tenni, olyat elviselni, ami nekem nem komfortos, nem jó, nem hoz megújulást. Az élet rövid, ami nagy közhely, de éppen ennyire igaz is, hiszen az elmúlás mindig itt kering felettünk. Csak az a nem mindegy, hogy ebből mit látunk, azt, hogy minden napot túl kell élni, nem kell túldimenzionálni a dolgokat, mert úgyis meghalunk, így hát tulajdonképpen mindenben elég a minimum, vagy pedig ki kell hozni az itt létből a maximumot és bizony minden nap!
30 éves, sokat látott, elvált 2 gyerekes anyuka vagyok, aki sok dolgon ment már keresztül, sokszor bántottak, sokszor tettek boldoggá is. Mégis visszatekintve az életemre azt kell mondanom, hogy ez a kor az, ami legjobban felnyitja a “belső szemem” és leginkább esélyt ad arra, hogy ne csak felületesen lássam az életet, az embereket, hanem érett fejjel, átgondoltan és tudatosan keressek egy szebb világot, egy olyan életet, amiben minden nap színes és teli lapot tudok leadni este. Nem tökéletes világot, csak egy olyat, ami számomra az. Ahol megtalálom a társam, ahol biztonságban érezhetem magam, gyermekeim és mosolyogni tudok még akkor is, amikor más sírna.
Blogom célja, hogy megmutassam nektek, nőknek, hogyan bánjatok a papírotokkal, honnan szerezzetek színes ceruzát és persze elmondom nektek én hogyan csinálom ezt.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: